Előző posztunkban a felmondást jártuk körbe, most nézzük meg, hogy mi a helyzet a végkielégítéssel.

A végkielégítés illeti meg a munkavállalót akkor, ha
• munkaviszonya a munkáltató felmondása,
• a munkáltató jogutód nélküli megszűnése vagy jogviszonyváltás miatt szűnik meg,
• a munkaviszonyát felmondással arra hivatkozva szünteti meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna (Munka Törvénykönyve, 40.§),
• ő mondja fel azonnali hatállyal (rendkívüli felmondással) a munkaviszonyát, és ezen azonnali hatályú felmondás jogszerű (Munka Törvénykönyve, 78.§).

Nem jár végkielégítés a munkavállalónak akkor, ha:
• a felmondás közlésének időpontjában nyugdíjasnak minősül,
• a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül,
• a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy
• a felmondás indoka a munkavállaló a nem egészségi okkal összefüggő képessége.

Végkielégítés mértéke
• legalább 3 év esetén egyhavi,
• legalább 5 év esetén kéthavi,
• legalább 10 év esetén háromhavi,
• legalább 15 év esetén négyhavi,
• legalább 20 év esetén öthavi,
• legalább 25 év esetén hathavi távolléti díj összege.

Végkielégítés után mikor lehet dolgozni?
Ez törvényileg nincs szabályozva, ha csak a munkaszerződésben nincs valamilyen záradék, akkor bármikor lehet dolgozni végkielégítés után.